THUJA OCCIDENTALIS SMARAGD (EMERALD)
SZÁRMAZÁSA, ELTERJEDÉSE
A nyugati tuja (kanadai vagy fehér cédrus, Thuja occidentalis) a fenyőalakúak (Pinales) rendjébe sorolt ciprusfélék (Cupressaceae) családjában a tuja (Thuja) nemzetség legismertebb faja, amit éppen ezért gyakorta „közönséges tujának” neveznek.
Észak-Amerika legfontosabb toboztermő fái közé tartozik. A faj erdőalkotó, a kontinens keleti részén, az atlantikus–észak-amerikai flóraterületen nő.
A legnagyobb betelepített állományai Kínában, a Koreai-félszigeten és Oroszország európai részén nőnek.
FELHASZNÁLÁSA
Az indiánok életfának nevezték, és pikkelyleveleiből gyógyteát főztek. A skorbut gyógyítására C-vitamin-tartalma miatt alkalmas. Nagyon széles körben elterjedt örökzöld dísznövény.
Kúpos formává nő, sövénynek metszve sűrűbb lesz az alapfajnál. Kiváló lehet edényes növényként is, de szoliterként is megállja a helyét.
MEGJELENÉSE
Magyarországon 10–12 m magasra növő örökzöld. A koronája karcsú, kúpos, a csúcsa mindig kissé lekerekített. Törzse egyenes, hosszirányban repedezett és keskeny csíkokban leváló kérge narancsvörös; idősebb korában szürkésbarna. Ritkásan növő, sűrűn elágazó ágai vízszintesen állnak, hajtásai lecsüngenek. A leveles ágacskák fonákja a színénél valamivel világosabb zöld.
A keresztben átellenes álló, széles tojásdad pikkelylevelek színe fénytelen hamvaszöld, a fonáka sárgászöld. Pikkelylevelei télen is megőrzik szép smaragdzöld színüket.
Porzós virágai aprók, hosszúkásak, sötétvörösek, az ágak végén nőnek el. A termős tobozok kezdetben sárgásak, beérve barnásak, rügyszerűen lazák, mintegy 10-20 milliméter hosszúak; 8-10 tobozpikkelyük száraz.
ÉLETMÓDJA, TERMŐHELYE
A mocsaras vidékeket kedveli: nedves, tápdús talajt és párás levegőt kíván. Télálló.
